4.rész:

4.rész:

Lovagoljunk és lepődjünk meg :D <3

Megráztam a fejem.
-Anya elmehetünk lovagolni?Úgy egy kicsit sikerülne ezt megemészteni.-mondtam,kicsit úgy viselkedtem mintha valakim meghalt volna...de ezt hogy én találkozok velük...és fél évig ismétlem FÉL ÉVIG ott leszek velük...beszélgetek velük...a közelükbe vagyok eléggé nehéz felfogni,anyáék bólintottak így kisebb készülődés után Amberrel leléptünk lovagolni,kb a házunktól 15 perc sétára volt a lovagló pálya,így elindultunk Amberrel sétálva.
-El tudod te ezt hinni ezt az egészet?-kérdezte.
-Nem...majd ha ott állnak előttünk akkor el.-nevettem.
-Szerinted Dávid bá' hogy fogadja hogy nem jövünk többet?-kérdezte.
-Mondta hogy ne "bácsizd" illetve "bázd".-nevettem.
-Nem baj ő oktat nekem csak bá lehet.-nevetett,majd szép lassan odaértünk.
-Csókolom.-mondta Amber direkt húzta Dávid agyát.
-Max apukádnak otthon.-mondta,egyébként Dávid egy 23 éves 180 cm-s szinte fekete hajú kék szemű nekem srác...Ambernek bácsi.
-Nighmare bent vár,és elég zabos.-mutatott a kezére,amin két nagy folt volt.
-Lidérc...-fogtam a fejem...igen az én "lovam" volt Nightmare egy 3 éves fekete/sötét bej mén holsteini mén,
[]
gyönyörű és igen makacs ló volt,a betörése után két nappal már az enyém volt,én mindig is biztosan lovagoltam a nyergében csak egyszer volt hogy leestem a nyergéből akkor is ugratás közben és a jobb kezem bánta...nem jó érzés leesni egy majdnem 185 cm-es paripáról.
-Amber te is nyomás Karthagohoz és 10 perc múlva legyetek itt.-mondta majd bement a pályára,én bementem az istállóba megkerestem Lidérc boxát...egyébként az "teljesen neve" Unforgettable Nightmare,én mindig csak Lidércnek hívtam de az edzők maradtak a Nightnál illetve a Nightmarenél.
-Lidérc.-álltam mg az ajtajánál majd bementem a kezem felé nyújtottam de oda kapott.
-Ha még egyszer megcsinálod bajba leszel.-ráztam meg az ujjam "fenyegetően" majd a kezembe vettem a nyerget és elkezdtem felnyergelni,amikor megint odakapott,a fenekére csaptam egyet.
-Vigyázzál magadra.-néztem rá majd a kantárt és ráraktam kisebb szórakozás után és elindultam vele kifelé,majd kint felszálltam rá,Amberék mellé léptettem,Dávid a kezembe adta a pálcát.
-Melegítsétek be őket és utána kezdünk és addig felrakom a rudakat.-mondtam majd bement előttünk és elkezdte pakolgatni.
-Mennyek?-kérdezte Amber.
-Menjetek.-mondtam mosolyogva majd amikor elindultak én is elindítottam Lidércet utánuk ügetésbe,nagyon ficánkolt ezért belső íven megelőztem Amberéket majd vágtába ugrattam,bakolt egy kicsit én meg a nyakára csaptam a pálcámmal.
-Gyerünk Lauren csapj már oda nagyobbat mert nem fog ma rád hallgatni!!!-mondta Dávid,nem szerettem csapni Lidércet de mivel tényleg nagyon mozgolódott alattam ezért csaptam egy erősebbet,prüszkölt egyet majd rendesen ment tovább,galoppoztam vele egy kört majd megálltam Dávid mellett,Amber is beállt mellénk.
-Akkor Lau te kezded Am te meg mész rögtön utána.-mondta Dávid majd beállt a pálya közepére,elindítottam lépésbe Lidércet majd ügetésre váltottunk,az első akadály előtt egy kicsivel már vágtattam vele és szépen átugrotta és így a többi 8-at is,Amber és Karthago levertek egyet,a 170 centiset,Dávid átrendezte a akadályokat,ezt megcsináltuk még 2x-er és utána mehettünk haza,de Amberrel úgy döntöttük hogy kimegyünk kicsit terepezni mivel Dávid megengedte tétovázás nélkül megindultuk kifelé a a mezőre.
-Egy verseny?-kérdezte.
-Tudod hogy jobbak vagyunk.-mondtam.
-Álmodban drágám.-nevetett.
-Na gyere meglátjuk-mondtam majd megálltunk egymás mellett és állórajtból indultunk meg,a kerítésig volt a táv is vissza...mivel a mezőn voltak kidőlt fák ezért néha vissza-vissza kellet fognunk a lovakat vágtába és átugratni őket,mi értük be Lidércel egyszerre,győzedelmesen néztem Amberre aki kicsit furán meredt a távolba,tapsolást hallottam,Amber fejére kiült a döbbenet,arra fordultam amerről a hang jött...khm...legszívesebben vissza galoppoztam volna a mezőre.
-Hy Girls.-nevetett Louis és közelebb jött hozzánk.